Kérdezte egy lány online konzultációnk alkalmával, amikor azt mesélte, hogy nagyon felszabadító volt neki elköltözni a szüleitől. Egyből szabadkozni kezdett, hogy amúgy olyan rendes emberek a szülei, mindent megadtak neki, szeretik, támogatják még a mai napig is, pedig már felnőtt. És ő mégis ezt érzi.

Ez teljesen természetes és rendjén van! 

Nem szereti az ember attól kevésbé a szüleit, hogy felnőttként a saját életét éli, önállóan, saját lábára állva.

És ha egy szülő tényleg látja a szívével a gyermekét, akkor örül neki és támogatja a felnőtté válás útján. Sokszor ez a támogatás az, hogy békén hagyja, engedi élni az életét.

Emlékszem érettségi után Budapestre költöztem. Egyetemre jártam és havonta egy hétvégén pedig a kineziológia tanfolyamokon voltam. Sokáig napi szokás és rutin része volt anyát felhívni, hogy meséljek kicsit neki és érdeklődjek, hogy vannak. (Nem tudom ki aggódott jobban, én értük, vagy ők értem. 😀 ) Egy pár hétig érleltem magamban, hogy normális-e, hogy kezd kicsit terhes lenni nekem, hogy minden nap beszélünk telefonon? Nehezen jutottam dűlőre, mert amint elhatároztam mart a bűntudat, hogy ‘ennyit már csak meg tudok tenni minden nap, ha már nem lakom otthon’. Még jó, hogy pont kineziológia tanfolyamra jártam, mert egyik hétvégi képzés alkalmával elővettem ezt a témát, hogy a mélyére tudjak nézni a csoporttársak segítségével.

Magzatkori tudatalatti emlék jött fel, ami bennem azóta is bűntudatot okozott. (Ennek történetét egy másik írásban fogom elmesélni Nektek.)

Lényeg, hogy megláttam és megértettem, miért éreztem folyton bűntudatot, amikor a saját életemre koncentráltam. Ahogy ez szépen letisztult bennem, következő héten megkértem édesanyámat, hogy ne beszéljünk minden nap telefonon. Elmondtam neki, hogy miért. Ő megértette és támogatott. Nagy szabadságot éreztem. Felnőtt vagyok. Önálló. Felszabadító és kicsit ijesztő is volt.

Kíváncsi leszek magamra, hogyan fogom majd ezt megélni a másik oldalról, szülőként, amikor a gyermekem fog önállóan élni, felnőttként.

Élheted az életed.
Szeretheted a szüleidet.
Lehetsz Önmagad.
Lehetsz más, mint a többiek.
Lehetsz más, mint a családtagjaid.
Csak légy önazonos, szívből tedd, amit teszel.
Találd meg önmagadat a saját életedben!

Köszönöm, hogy itt vagy.

Szeretettel,

      Eszter