Emlékszem már kisiskolás koromban is folyton ezzel a kérdéssel ‘zaklattam’ az osztálytársaimat, hogy “Te hiszel a véletlenben?”
És ha valaki azt mondta, hogy igen, akkor elkezdtem megmagyarázni, hogy miért nincs véletlen.

Már nem emlékszem,hogy miket mondtam, de szívesen meghallgatnám, gondolom aranyos és kicsit erőszakos lehettem, hogy mindenki tudtára adjam, VÉLETLENEK NINCSENEK! 🙂

Ez ma is így van – mármint nem az, hogy aranyosan és erőszakosan hirdetem az igét 😂 -, hanem az, hogy tudom és tanítom, hogy nincsenek véletlenek és hogyan tudunk mi saját magunk tudatos teremtői lenni a saját életünknek. Életfilozófiám, életfeladatom, szívügyem ez. A tudatosság eszközeivel a boldogság lehetőségét adni az emberek kezébe.

Volt, hogy gyerekként, azaz inkább kamaszként megkérdőjeleztem a saját hitvallásom, hogy tényleg minden okkal van? Történtek olyan dolgok, csalódások, sikertelenségek a magánéletemben és a tanulmányaimban is, amikor azt gondoltam, hogy ‘szerencsétlen vagyok’, és ez a véletlen műve. Egyszerűbb volt ezt hinni. És persze utálni sok mindenkit, kb az egész világot. Mindenki hülye volt, csak én nem? Hát…nem. Rájöttem (később),

pontosan azt kaptam másoktól, a külvilágtól, ami bennem volt. Az tükröződött.

Tehát mégse volt véletlen. A ‘francba’! Így látszólag nehezebb lett a dolgom, mert nem arra kellett várnom, hogy változzon a világ, hanem nekem kellett változnom.

És hogy miben?

• Önbizalom. Mindig azt láttam, hogy más szebb, népszerűbb, okosabb, jobban beszél angolul stb. Folyton máshoz, szerintem ‘jobb’ emberekkel hasonlítottam magam, aminek nyilván nem önbizalom lett a vége, hanem az, hogy semmiben sem vagyok elégedve jó…
• Önszeretet. Folyton kritizáltam magam, testem, hajam, hangom, mikor mi volt terítéken…

Huh, és amíg ezeket gondoltam magamról, ilyen hitrendszerek futottak a tudatalattimban, addig a külvilág és a vonzás törvénye nem csinált mást, mint pont olyan helyzeteket mutatott és vonzott be az életembe, amik érzés, energia szintjén bennem voltak.

Nem volt más dolgom, mint ezeket megváltoztatni magamban. 😄
Önbizalomhiányt ÖNBIZALOMMÁ, önostorozást ÖNSZERETETTÉ.

Egyedül nem ment. Kértem anyát,hogy vigyen el megint ahhoz a kineziológushoz, akinél 9 évesen is voltam. Elvitt és változott bennem sok minden.
Nem volt egyszerű, de már akkor is izgalmasnak tartottam ezeket a belső, lelki dolgokat. Nem sokkal ez után, ez lett a szívügyem. Ezt megtanítani és átadnia mindenkinek!

Semmi sincs veszve, mindenen tudsz változtatni tudatalattid megismerésével, a benned lévő tiszta tudatosság erejével!
Ebben biztos vagyok. Nincs kivétel. Mindenkinek sikerülhet.

Létrehoztam több lehetőséget is Neked (online programok, egyéni konzultációk, díjmentes anyagok), nézd meg és válaszd ki a leginkább hozzád illőt.

Köszönöm, hogy olvasod a blogomat.

Szeretettel,

      Eszter