Úgy élek, ahogy születtem?

Mennyire vannak hatással ránk a magzatkori tapasztalataink és születés élményünk?

Az életünk már akkor elkezdődik. Ott az anyaméhben.
Minden magzatkori tapasztalat az egyik első élményünk, amit ehhez az élethez fűzünk és meghatározó részévé válik a mindennapjainknak.

Egy kliens történetét mesélem el Nektek. A lány, nevezzük Orsinak, harmadik gyerekként érkezett a családjába. Nem tervezett baba volt, hiszen a két nagy tesó mellé már nem akartak a szülők még egy gyereket. Főleg úgy, hogy a házasságuk is megromlóban volt. Az apa javasolta az anyának, hogy ne tartsák meg a babát, de az édesanya kijelentette, hogy ha törik, ha szakad ő megtartja és felneveli. Ő sem tervezte, sőt nem is akarta, de nem vitte volna rá a lélek, hogy elvetesse. Ez a gyermek, Orsi, közben felnőtt nő lett. Küzdött a megfelelési kényszerrel és azzal, hogy “bármit csinál őt úgysem fogja senki szeretni, mert semmi haszna nincs, meg csúnya is, és amúgy is minek él…” (Próbáltam most az ő szavait idézni.)

Születése után nem sokkal az apja elhagyta a családját, egy ideig fizetett gyerektartást, majd teljesen eltűnt. Az anya ott maradt a három gyerekkel.
Orsi úgy érezte, hogy ez az ő hibája, minden miatta van. Hiszen ha ő nem fogan és születik meg, akkor a családot nem hagyta volna el az apja, az anyjának nem ment volna teljesen tönkre az élete, és így tovább… Természetesen nem tudjuk meg, hogy mi lett volna ha. Nem is az a lényeg, mert tudom, hogy semmi sem véletlen. De Orsit egész életében nyomta a bűntudat és a bizonyítási kényszer. Próbálta bizonyítani, hogy jó, hogy van, és hasznos lesz, és megtesz mindent, hogy a családja boldog legyen. És egy idő után senkinek sem tudott nemet mondani, így egyre több ember használta ki és élt vissza a kedvességével.

Természetesen nem tudjuk meg, hogy mi lett volna ha. Nem is az a lényeg, mert tudom, hogy semmi sem véletlen.

Rengeteg minta tudat alatt zajlott, hiszen Orsi sem emlékezett magzati korára, ahogyan Te sem és én sem, de az attól még megtörtént, és az érzések, hogy “nem akarnak, nem kellek, nem szeretnek” valósak voltak. Orsi hiába “csak” magzat és fejlődő baba volt édesanyja hasában, érezte a külvilág, a szülők általi érzéseket és mint első impulzusok nyomot hagytak benne. A csúcspont egy rosszullét volt, amikor az egyik munkanap végén elájult. Szó szerint összeesett a fáradtságtól. Elfáradt a teste és a lelke. Ekkor döntötte el, hogy ez így nem mehet tovább. Elkezdett tudatos lenni magára, megismerni magát. Hosszú volt az út, de megérte! A sok magzatkori és gyerekkori traumát elkezdte felismerni, megérteni, elengedni.

Változott. Változtak ezáltal a kapcsolatai. És elkezdett végre önmaga lenni, bűntudat és szégyen nélkül. Elkezdte elhinni és tapasztalni, hogy szerethető úgy ahogy van.

Ennek az útnak nem kell küzdelmesnek és keservesnek lennie, vannak eszközök, megoldások, amik segítségével könnyed érzésekkel és hálával tudod feldolgozni mindazt, ami történt Veled. A Kapcsolatok online kurzusom egyik nagy fejezete a magzati korunk és születésünk tapasztalatai, hatásai, gyere, nézd meg, ha szeretnéd Te is letenni a terheket és tiszta lappal menni tovább!

Szeretettel,

      Eszter

 

Üzenet küldése

7 + 12 =

Telefon

(30)-380-2353

Email

bodoreszter@gmail.com